Gondoltam ajánlok nektek egy költőt. Nem is akárkit, hanem Francois Villont. Azért választottam őt, mert egyrészt az egyik kedvenc költőm volt, (főleg Faludy György fordításban) másrészt, mert a versein keresztül bepillantást nyerhetsz az igazi 15. századba. Sokan tanultunk arról, hogy ki volt az uralkodó, milyen fontos események és nagyvilági történések voltak akkoriban... Oké. De az ilyen információk nem hozzák közelebb az akkori mindennapokat az emberhez, és a legtöbbünknek nem igazán van képe erről az időszakról. 

Olvass Villont! Közelebb hozza hozzád a kort, amiben élt és alkotott. Atmoszférát teremt és olyan nyersen tálalja, hogy úgy érzed ott vagy és ismered a világát. Beleshetsz a bordélyházakba, tömlőcökbe, a tolvajok, rablók és gyilkosok világába.
A szeretője utcalány volt, akinek kerítőverseket is írt, hogy jobban menjen az üzlet... 
Ez egy jó vers, olvass bele! Ballada a kalózok szeretőjéről

Villon tanult ember volt, művelt és világi. Másfelől viszont csavargó, tolvaj, rabló és gyilkos! Tagja volt a Kagylósok nevű tolvaj céhnek, akik zarándokoknak adták ki magukat és a Szent Jakab-út fésűkagyló jelképét viselték a nyakukban, ezzel tévesztve meg az embereket. Sokan végezték kötélen... Villont is tömlőcbe zárták nem egyszer, sőt kötélre is ítélték, de  egy levélben kimagyarázta magát a bitófa alól, sőt még kölcsönt is kapott!
Na ez a THUGLIFE!

Ha kiváncsi vagy a versre, amivel megúszta a kötelet, itt elolvashatod:
LEVÉL, melyet Françoise Villon mester, mikor nem volt már egy büdös vasa, így írt Jehan de Bourbon herceghez

Jövök még!