Yeyo!
Köszönöm az érdeklődést és a sok pozitív visszajelzést! Királyok vagytok. Vannak mozgolódások a dolog körül, majd mesélek;)
TIPLI1 TIPLI2 TIPLI3 TIPLI4 TIPLI5 TIPLI6 TIPLI7 TIPLI8
9.
RÉGI SZTORIK
Amúgy kár, hogy nem vágod a Kokkert! Tele van cuccokkal! De tényleg minden szarral. A lakása tele van zsúfolva, haszontalan lomokkal, amik rajta maradtak. Síléceket kell kerülgetni, meg tornyokban állnak a DVD-k.
Ez régen jó volt, mert ő volt a házban a videotéka. De tényleg! De király időszak volt! Kicsik voltunk még, de már akkor is vágtam. Fölöttünk lakott, és kettővel fölöttem járt. Hozzá kellett menni, ha filmet akartál nézni. Minden megvolt neki CD-n. Főleg filmek. De ő nem cd-t írt, mint mások, ő csak kölcsönzött. Úgy volt, hogy 200 forint volt egy film, ha egy cd-s, ha kettő. De le kellett rakni mellé zálogba 5 kilót.
Ez azért volt király ötlet, mert amelyik CD-t visszahozták, azt újra el lehetett adni. Amelyik meg elkallódott, vagy össze karcolták, arról ugrott a depozit. Legtöbben vissza se hozták. Ami azt jelenti, hogy lényegében a Kokker már akkor 7 kilóba írta a CD-t, amikor mindenki más 300ba. A legtöbbet kibaszta már, de azért párat megtartott. Gondolom emlékből.Csinálta, amíg lehetett, aztán ahogy változtak a körülmények, úgy változtatott ő is. Később DVD-ket nyomatott, amikor azt volt érdemes, amikor leáldozott a dolog, kitalált mást. Mindig kitalált valamit. Szerettem vele lógni, mert nagyobb volt nálam. Főleg, akkor lettünk jóban, amikor megbukott és átkerült arra az emeletre, ahol én voltam. Amikor ő 8.-os volt, én 6.-os.
De a legnagyobbat nem is mondtam! A Kokker diszlexiás! Szóval kb. nem tud rendesen írni. Szóval ez a gyerek úgy vesz, meg ad el mindent, hogy közbe keveri a betűket. Egyszer bele akarta karcolni a liftbe hogy „fasz Jani”, és nem sikerült neki vágod, pedig a 8.-ra mentünk.
A lényeg, hogy én jól rajzoltam és szépen írtam. Segítettem neki ráírni faszán a CD-kre a filmek címét, meg írtam egy katalógust. Cserébe ingyen vihettem, amit akartam. Mindig mondta, hogy majd hozzam vissza, de sose vittem vissza, őt meg sose zavarta. Pénzt nem adott belőle, de akkor még nem is érdekelt. Néha voltak kakaspetárdái, megolyan ördögpatronok, amik olyanok voltak, mint a pattogatott kukorica. Meg volt gameboy-a, néha több is egyszerre. Én meg kurvára akartam egyet. Emlékszem, az egyiket kinéztem és mondtam, hogy azt ne adja el, amíg össze nem szedem rá a pénzt. Mondta, hogy vigyem el, aztán majd egyszer bedobom. Fain volt.A Raskót is akkoriba ismertem meg. Ő is járt a Kokkerhez filmet kölcsönözni és ő is olyan volt, aki sose vitte vissza a CD-ket... És akkor egyszer csöngetett egy nagy batyu CD-vel. De kb. kikuzátott mindent, amit ta-
lált. Volt karcolt, törött, összevissza. Volt CD tok nélkül, meg tok CD nélkül. És azt mondta, hogy ő kiszámolta, hogy a Kokker adjon neki valami 10 rongyot... Az kurva sok volt. Nem is volt akkor a Kokker nek annyi pénze, meg nem is akart fizetni egy batyu risz-rosz CD-ért. Alapból úgy volt, hogy ha sokáig nem hozod vissza, akkor már nem kapod vissza a pénzt, mert ő azon bukott, hogy nem tudta újra bérbe adni.
A legnagyobb kamu volt.
Szóval a Raskó ott követelőzött, nekem kellett leugatni a Kokkerről. Kiderült, hogy kétségbe volt esve és még aznap kellett neki egy tízes, akárhogy is. Elmondta, hogy tartozik a Nímannak, aki egy patkány. Rögtön szimpatikus lett, mer én is utáltam a gyereket, mint a szart. Kettyós volt, mindenkit kóstolgatott és mindenben feszegette a húrt. Engem is kikezdett, meg egyszer szájba is vert.
Szóval rögtön elkezdtünk mocskolódni, meg sztorikat mondtunk róla, amiket hallottunk. Jól ki is röhögtük csomószor, kemények voltunk ott fenn a lakásban...
Aztán a Raskó bedobta, hogy ne legyünk gecik, vágjunk már össze neki egy 10est. De nem tudtunk mit csinálni, kettőnknek se volt annyija összesen.
- Akkor menjek le egy szatyor CD-vel? Vagy mi? – kérdezte a Raskó.
Nem tudtunk semmi okosat mondani. De a lényeg, ahogy hőbörögtünk, meg húzgáltuk egy-
mást, azt vettem észre, hogy nem félek tőle. A Raskó meg főleg nem. Sőt végül lement egy szatyor CD-vel és jól elverte vele a Níman hülye fejét!
Rögtön jóba lettünk. Sokat lógtunk hárman is és minél többet mozogtunk, annál többször kerültem bajba. Kurva jókat röhögtünk, meg azért köcsögségeket is csináltunk. A Raskó nagy állat volt. Azt mondta le kell szarni, ki mit mond, meg kiről, mit hallottál. Le kell ütni, mert mindenkit le lehet ütni. Végül is igaza volt. Őt is le lehetett ütni, jó sokszor. De aztán már nem nagyon akartak vele bunyózni, mer tudták, hogy bármit bead és bármit hozzád basz.
Én is bunyóztam vele párszor. Sőt igazából nem is csak párszor. Régen fasz volt. Régen is. Volt, hogy kitaláltuk, hogy lopunk autójeleket kocsikról, mert zorallok leszünk tőle. De összevesztünk az egyiken és az a geci olyat rárúgott a zsebemre, hogy beleállt a BMW jel a combomba. És még rám dobta, hogy „jól van, ne sírjál már, akkor a tied lehet, na!”
De akkor is együtt lógtunk állandóan. Igazából nagy forma, amikor nem akar okos lenni. Sok király dolgot csináltunk, meg sokat szoptunk így hárman és valahogy még mindig nem morzsolódott le egyikünk se.
Ezért is jöttünk át a Kokkerhez a Raskóval. Bedobtam nekik, hogy dobbantok.
- Tényleg? – kérdezte a Kokker gúnyosan. Nem lepődött meg rajta, még a Raskó is vágta. Nem zavarta őket, sokan akarnak lelépni, de csak annak hisznek, aki már nincs itt.
Azért a Raskó megmondta, hogy ő megmondta, hogy ezt kell csinálni!
Mondjuk tényleg megmondta.
A Kokker kiszámolta, hogy mennyi pénzem van nála. Azt mondta kb. két kiló, ami király, de azt is mondta, hogy most a legtöbb pénze árukban van. Nem lepődtem meg, általában ebbe volt. Tudtam, hogy néha mellé nyúl, de
elhittem neki, amikor mondta, hogy két hét múlva vasárnap odaadja egybe, kápéba. Elhatároztam, ha lesz kint melóm, robotolni fogok és a lehető legkevesebb idő alatt ledarálom az itthoni pénzes rumlikat.
Úgy döntöttem, hogy már lesz hova mennem, mire a Kokker kidobja a részem.
Majd jövök a következő körrel!
Ha bírtad, meg is rendelheted;)
