Yeyo!
Május 25. csütörtökön dobjuk postára a könyveket! 
Az első 7 részt itt olvashatod: TIPLI1 TIPLI2 TIPLI3 TIPLI4 TIPLI5 TIPLI6 TIPLI7

TIPLI 7. rész
SIMLI

 Na, szóval kb. így ment le egy hónap, melóval, meg angolozgatással és kerestem bruttó 111 ezer forintot. Az nettóba 73 ezer forint, hallod. 50et mindenáron félre akartam rakni belőle, de akkor meg marad 23 ezrem egy hónapra. 38 ezer forint adót csípnek le belőle, ember! Anyunak igaza volt. Valaki azt tesz, amit csak akar.
Láttam, hogy ez nem vezet sehova. Elhatároztam, hogy én is olyan valaki leszek, aki azt tesz, amit csak akar. Gondoltam, ha ennyire lenyúltak, én se törődök velük többet. Nyugdíj meg biztosítás… kell a faszomnak. Mire ott vagyok, hogy nyugdíj, addigra úgyis eltörlik a nyugdíjrendszert, vagy valami, azt akkor van belőlünk egy csomó ingyen pénzük… Én is azt akartam. Ingyen pénzt.Eldöntöttem, hogy kihozok ezt-azt magamnak, mint régen. Csak most okosabb leszek. Kinéztem valami jó drága telefont. A dobozt bebasztam hátra a cukrok mögé. A cukor az cukor. Nem romlik meg, nem kell nagyon pakolgatni, sosincs arra nagy rendezkedés. Még a kamerának is vakfolt.

A teszkóról tudni kell, hogy van egy személyzeti ki- és beléptető rendszere. Annyi, hogy mindenkinek meg kell nyomnia a piros gombot kifelé, és akinél besípol, az nyert egy kört a motozó szobába. Szúrópróba szerűen. Nem sípoltam be hazafelé. Kurvaegyszerű volt. Még aznap mutattam a Kokkernek, aki másnapra talált rá embert. Jól járt a tag, olcsón adtuk. Végül is nekünk nem került semmibe. Tudtam, hogy a hiányokat észreveszik majd, ha az ember pofátlan, de azt is, hogy semmire nem megyek ezekkel az ingyen pénzekkel, ha havi egyszer merem csak beadni. Arra gondoltam, beadom nagyba. Minden kibaszott nap kihozok egy telót. Szereztem magamnak egy ütött kopott dzsuvás telefontokot. Ha abban vittem ki, tökmindegy volt, hogy kiszednek e. Csak egy csöves régi teló… Kurva büszke voltam magamra. Közbe elkezdtem a kollégák közt elszórogatni, hogy úgy néz ki, lesz új melóm és akkor azonnal kilépek a gecibe. Gondoltam jó, ha tudják, mert akkor nem lesz gyanús, hogy nem jövök többet, ha kiderül a telefonos simli. Tudtam, hogy ez nem sokáig tart és addig kell pörgetni, amíg még lehet.
Egy hét alatt megvolt belőle egy kilóm kényelmesen. De úgy, hogy mindenki jól járt. A Kokkernek is leesett belőle valamennyi. Haza is adtam belőle. Szóval kopott a pénz, de csorgott is.
Elég pofátlanul csináltam, de abban bíztam, hogy mire ez gyanús lesz, addigra már nem lesznek meg a felvételek. Ennyi anyagot nem tárolnak sokáig. Ha mégis megvan, akkor is tű a szénakazalban. Úgyis fizet nekik a biztosító lopás után, úgy hallottam. Mondjuk, lehet hülyeség és csak a Raskó mondta, de akkor sem én fogom őket csődbe vinni, érted.
Egyik nap ketten ültünk lent a Kokkerrel és agyaltunk, hogy legyünk rohadt gazdagok. Azt mindketten tudtuk, hogy pénzzel lehet pénzt csinálni, szóval nem felélni akartuk a telós pénzeket, hanem beforgatni valamibe.
- Te hallod, rendeljünk Kínából! – Mondta be a Kokker.
- Mit?
- Az mindegy tesó, bármit… Kis műanyag szarokat, vagy nagy drága szarokat… Tök mindegy. Ha nagytételbe     rendelsz be valamit, kibaszott olcsón adják. És tökmindegy mi az, valakinek úgyis kelleni fog, tudod, hogy van.
- Jó, de mit vegyünk? – Kérdeztem. Amúgy tetszett az ötlet, de nem akartam nagy lutrit.
- Bármit, hegedűt, kést, turmixgépet, bármit.
- Olyan kéne, ami nem kurva nehéz és nem kényes a tárolása. – mondtam okosan. 
- Ruha?
- Á így is annyi kínai ruha van, minek ide még több? – mondtam. Amúgy jó volt ezen gondolkodni, épkézláb ötletnek tűnt.
- Á márkás, jó ruhákat. Senki nem vágja majd le, hogy honnan van. A kínaiak olyan jó kamukat csinálnak, hogy minket is átbasznak vele, figyeld meg! mondta a Kokker.
És igaza volt. Mármint azzal, hogy minket is átbasznak.
Kitaláltuk, hogy király fullcapeket fogunk behozni. De rengeteget. Itt kb. egy 10esér kapsz jó sapkát, ott meg utánad basszák 1-2 ezerért.
Szóval belőttük a színeket, mintákat, méreteket és vártuk a pakkokat.

 Amikor újra voltam a Dórinál angolozni, azt mondta, hogy ne fizessek többet, mert hülyén érzi magát miatta, végül is főleg csak dugunk. Én meg hirtelen felindulásból bedobtam, hogy jó akkor elmegyünk ezekből a kessekből ide-oda. Amitől meg én éreztem magam hülyén, mert akkor végül is járunk. Mármint nem volt kimondva, de sokat dugtunk, lógtunk és beszélgettünk.

 Na, de végre megjöttek a sapkák. Megnéztünk egyet találomra. Fasza volt. Címke, amit akarsz. Amikor összehasonlítottuk az eredetivel, annyi volt a különbség, hogy belül a tetején, abba a kis fém pöcökbe nem volt belenyomva a logó. Az semmi. Mi is csak azért találtunk különbséget, mert nagyon kerestük.
Örültünk magunknak nagyon. Gondoltuk, majd hamar híre megy, hogy király sapkákat árulunk jó árban.
Szépen átnézegettük a capeket és méret meg minta szerint elrendezgettük. És akkor néztem, hogy ezekkel valami gond van. Egymás mellé raktam kettőt, amik elvileg egy méretűek. Bele volt írva mindkettőbe, hogy 7 ¼.. Hallod, nem is hasonlítottak egymásra. Az egyik rá se ment a fejemre, a másikba meg elfért egy kilo krumpli. Fújj, de mérges voltam! Aztán átnézegettük és kiderült, hogy teljesen összevissza van a méretezés, de a cetli mindegyikbe ugyanaz. Selejt is volt benne, nem is egy.
De a Kokker nem volt kétségbe esve. Mondta, hogy a nagyokhoz keresünk nagyfejű tagokat, a selejtekhez, meg selejtes tagokat.
Végül, úgy ahogy el is tudtuk nyomni őket valamivel olcsóbban, maradt rajta egy kis pénz is. Még az a nagy batár sapka se maradt rajtunk. Eladtam a Daninak, a Zsuzsi csónaklábú palijának. Örültem, mikor megszabadultunk tőlük. Többet nem is rendeltünk.
A teszkóban közben forrósodott a szitu és kezdett kibukni a telefonos simli. Láttam, hogy a szekusok kérdezgetik a Ferkót, a kütyüs részlegből. Azt hiszem, ő leltározta a cuccokat.
Úgy voltam, hogy volt egy kis pénzem, amiből pont nem megyek világgá. De időben kell kilépni, mielőtt elkezdődik az egymásra mutogatás. Elbúcsúztam szépen, tisztán, otthagytam őket. Okos voltam, szerintem egy hét se volt már benne…

Szóval éppen nem volt melóm, viszont volt egy kiló kápém meg egy csajom, aki nem is volt a csajom.
A Raskó ki volt rám, hogy kihagytam a sapka bizniszből, de mikor kiderült, hogy kapufa, rögtön mondta, hogy „látod Petike én mondtam neked!” Simán bedobott ilyeneket utólag. Bármit és bárminek az ellenkezőjét is.
Amikor azt mondtam rá, hogy mekkora kamus fasz, rendesen kikelt magából.
- Petike ne mondjad már, hogy kamus vagyok! Mikor kamuztam? - Csönd. - Látod! Én nem kamuzok. Nem tehetem meg, érted. Nekem semmim nincs Petike, csak a tököm és a szavam! – Ilyen Scarface dumákat is bemondott simán, mintha ott találta volna ki.
Tudtam, hogy amúgy jó gyerek, amúgy nem mozogtam volna vele. Mondjuk így is kevesebbet lógtunk, amit magára is vett. De több volt a dolgom és mással foglalkoztam.
Igyekeztem kitalálni, hova megyek majd, ha meglesz a kessem rá. Azt olvastam Alaszkába nem nehéz kiköltözni. Olyan kicsi a népsűrűség, hogy kajak pénzt fizetnek, ha ott kezdesz új életet. De nem megyek oda. Még itt is megfagyok télen, nem akarok mindig fagyoskodni. Még Ausztrália se olyan rossz. Ott is szívesen várják az embereket, persze főleg azt, aki olyat tud, ami arra hiányszakma. Én pedig nem sok dolgot tudok. Mindegy is, úgyse akartam ökölnyi pókokat kerülgetni, meg hogy seggbe harapjon a kígyó szarás közben…

Csak azt tudtam, hogy otthon rumli van. Kapjuk a felszólítást, meg anyám szélmalom harcol a céggel. Szóval agyaltam, hogy mibe rakjam a pénzt. Olyanba akartam, ami működik. És nem csak, ha szerencséd van, hanem egyszerűen működik. A Raskó mondta, hogy szórjak. Először röhögtem rajta, mert világéletemben jó gyereknek tartottam magam, de később mikor átdumáltuk, már nem röhögtem.
Mert abban van pénz. Akkor is van benne, ha szarul csinálod.
Ahogy hallgattam, eldöntöttem, hogy nem tartok ott, hogy ilyenekbe nyúljak bele.
Igazából egész jól elvoltam akkor. Volt egy csaj, akivel tudtam pörögni, meg csorogtak a pénzek a Kokker okosságaiból. Jobban jártam, mintha bankba raktam volna. Most, hogy a pénzemet forgatta, több mindent veb tt, meg több mindent adott el, ami nekem is jó volt.
Egyre bátrabban szólaltam meg angolul, ráadásul anyámnak is úgy nézett ki, jól alakulnak a dolgai. Mármint szarul, de nem tudták kiforgatni. Végül elérte, amit akar. Úgy nézett ki, kap végkielégítést.

Nemsokára jövök a következő körrel!
Ha bírtad, elő is rendelheted;)

RENDELÉS