Itt a tipli 3. része és egyben az első fejezet vége. Kösz, hogy olvasod!
Ha csak most tévedtél ide, itt elolvashatod az első két részt: Tipli 1, Tipli 2

Szóval...

TIPLI 3. rész

Pár nappal később felhívtam a Tibit, hogy elkérjem a nővére számát. Azt mondta, inkább írjak rá facebookon. Gondoltam oké, az legalább ingyen van. Megnéztem az adatlapját. Tényleg kicsit mintha bandzsa lett volna, de azért azon kívül nagyon rendben volt, Ezt írtam neki:„Helló! Azt hallottam, hogy vállalsz angol korrepetálást. Azt szeretném tudni, hogy mennyibe kerül egy óra, és hogy általában hogy van ez?”
Na ez is megvan! Most egy kis magánélet. A Zsófival nem beszéltem azóta, valahogy ki kellett engesztelni. Arra gondoltam átmegyek hozzá, veszek neki csokit, vagy valami szart és elhívom moziba.

 Csak pénzt kellett hozzá szerezni. Senki nem volt otthon, nekem meg még aznap kellett volna egy ötös, mert tudtam, hogy minél tovább húzom a dolgot, annál nagyobb cink lesz belőle. Ismertem, vágtam, hogy szeret megsértődni, és kiakad attól, ha nem vele foglalkoznak. Valahogy mindig ilyeneket fogtam ki. Alacsony önértékelésű, és követelőző csajokat. Akkoriban még azt hittem, hogy csak ilyenek vannak…
Mindegy, a lényeg, hogy el akartam oltani a tüzet és ahhoz pénz kellett.
Milyen arany élet volt, amikor még a Tescoba dolgoztam! A meló szar volt, de miután kiismertem a szitut, kihoztam havi egy-két fényképező gépet fizetés kiegészítésnek. Egy idő után kezdett cinkessé válni a dolog, észrevették a hiányokat és elkezdtek gyanakodni rám. Bebizonyítani szerencsére nem tudták, de ahogy gyanúba keveredtem, kirúgtak a faszba. Azóta nincs melóm. A számlákba se tudok besegíteni.
Arra gondoltam megvárom, míg anyám hazaér a munkából, kérek tőle egy ötöst és megmondom, hogy megyek állásinterjúra. Tudtam, hogy örülni fog neki. Amúgy elég rendes gyerek vagyok, nem szeretek neki hazudni, úgyhogy nekiálltam melót nézni. Ideje volt már.

Megnéztem egy csomó állást. Rengeteg az otthon végezhető fars meló. Tudod, amihez semmit nem kell tenni és rengeteget lehet vele keresni. Ezeket pont úgy lehet felismerni, mint a hazudós gyereket: „Nyugodtan itt hagyhatod a biciklidet, nem lopom el, tesó!”
Ezeket is tuti ilyen tagok találják ki. „Gazdag akarsz lenni, de semmit nem akarsz érte tenni? Oké, add nekem a pénzed!”
Adja a faszom…
Mehettem volna gyorsétterembe, de azt nem akartam bevállalni. Azt hallottam, iszonyat szemetek az emberrel, meg a vevők is faszfejek.  Mondjuk az mellette szól, hogy bele lehet csulázni a burgerekbe. Tuti ezért nem kattannak ki rögtön, akik ott dolgoznak.
Aztán lehettem volna árufeltöltő, valami ugyanolyan szar helyen, mint a legutóbb. Arra már rég rájöttem, hogy melózni szar, akkor is, ha lehetne jobb, vagy rosszabb is. Szóval nem zártam ki elsőre.
A lényeg, hogy el kellett mennem egy állás interjúra, hogy anyám adjon pénzt, amivel rendbe hozom a dolgokat a Zsófival.  Végül azt találtam ki, elmegyek telemarketingesnek, mert úgy gondoltam, hogy oda bárkit bármikor felvesznek, meg úgy számoltam, hogy úgyis kirúgnak az első napon.

Közben hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó és anyám szitkozódik, mert megbotlott valamiben. Tuti szar napja volt. Kimentem köszönni.
- Helló! Mi a helyzet? – Közben elvettem tőle a bevásárló szatyrot. Mondtam, hogy egész jó gyerek vagyok.
- Á ne is kérdezd! - kezdte. Hallgattam, amit mond, közben bepakoltam a kajákat a hűtőbe.
- Mi ez a hirtelen kedvesség? Pénz kell? – Kérdezte. Ismert már.
Naná, hogy pénz kell! De még nem jöttem elő vele. Igazából jól kijövünk, nem szeretem kihasználni.
- Csak gondoltam segítek, hallottam, hogy nincs jó kedved! – Ennek megörült, mosolygott is, pedig munka után nem szokott mosolyogni.
- Ja tényleg, holnap lesz egy állás interjúm!
- Tényleg? Ennek örülök!.Milyen munka?
- Valami telemarketinges szar, de addig az is jó, amíg nem találok valami rendes melót. – Mondtam félvállról. Láttam rajta, hogy kicsit felderült tőle.
- Van pénzed?
- Á egy forintom sincs. – Mondtam. Elővette a pénztárcáját és elkezdett benne kotorászni.
- Itt van háromezer meg egy kis apró. Legyen valami pénzed holnap!
- Köszi! – Na ez megvan. kevesebb, mint gondoltam, de megoldom, legfeljebb nem lesz pattogatott kukorica.
Bementem a szobámba és hívtam a Zsófit. Kinyomott. Végülis érthető, napok óta nem reagáltam a megsértődős SMS-ére...

Füles be, cipő fel! Úgy döntöttem átugrom a hozzá. Azt tudni kell, hogy a másodikon lakik és elég nehéz kővel eltalálni az ablakát, de fütyülni nem tudok, úgyhogy szedtem vagy öt kavicsot.
Az első nagyon mellé ment, a második meg pont eltalálta a konyha ablakot, ahol a Zsófi anyja szokott cigizni. Oda is pattant és elkezdett osztani, hogy tanuljam már meg, hogy ne dobáljam az ablakot, meg egyszer betörik, és ki fogom fizetni, meg hogy fütyüljek, mint mindenki más.  Ez elég szarul jött ki, de legalább a Zsófi is kinézett az ablakon, hogy mi ez a rumlizás. Lecsitította az anyját és csak annyit mondott, hogy mindjárt lejön. Nem szerettem, amikor nyugodt, meg kimért, mert az általában azt jelenti, hogy kurvára meg van sértődve.

Nem sok időm volt kitalálni, hogy mit mondjak neki, de gondoltam először úgy csinálok, mintha nem lenne semmi baj, mert hátha nincs is.
Ahogy nyílt a kapu teljesen megnémultam. Ez a csaj tiszta ideg, látszott rajta.
- Mi van? - kérdezte közönyösen, de éreztem, hogy kurvára ki van rám. Hirtelen úgy döntöttem, hogy őszinte leszek vele és mindent elmondok, úgyis untam már mindenki előtt titkolózni.
- Beszélnünk kell! – Mondtam jelentőségteljesen. Erre elbizonytalanodott. Ő is tudta, hogy az ilyen beszélgetések sose végződnek jól.
– Ne haragudj, hogy eltűntem, sok dolog történt velem a napokban. – Felhúzta rá a szemöldökét. Jó csúnya volt tőle... Sokszor dobtam már be ezt a dumát, látszott rajta, hogy nem hisz nekem. Úgy döntöttem, bedobom, mi van és meglátjuk.
- Arra gondoltam, hogy lelépek innen!
- Mi? – Őszintén meglepődött és talán kicsit kétségbe is esett.
- Külföldre. Szerencsét próbálni. - Hosszú csönd.
- És velünk mi lesz? – Kérdezte.
- Nem tudom. – Tényleg nem tudtam. Nem is pörgettem át ezt a dolgot még rendesen. Most jöttem rá, ha tényleg beadom a tiplit, ebből a tiplizésből még hatalmas rumlik lesznek. Anyám tízszer ennyire ki lesz...
A Zsófi nem is reagált semmit, csak állt, mint akit fejbe vertek.
- Mondj már valamit! – Mondtam. Hülyeség, de csak ez jött a számra. Erre ő meg azt mondta, hogy „Bazdmeg!” és beviharzott a lépcsőházba. Még álltam a kapualjba vagy öt percet, mint valami mafla fasz, aztán elindultam haza. Tudtam, hogy ebből nem lesz mozi…

Folytatás itt: TIPLI4

Ha érdekel a folytatás, kövess itt, vagy a WriteSomeShit facebook oldalon!
Ja és oszd meg! Lássák már, hogy olvasol:D

Jövök még!