Szóval könyvet írok! Igyekszem minél hamarabb befejezni és kiadni, addig is dobálok pár részletet belőle, hogy felmérjem, mit szóltok hozzá!
Az első 3 részletet itt olvashatod: TIPLI1 TIPLI2 TIPLI3

Szóval...

TIPLI 4. rész

Mikor hazaértem, láttam a Zsuzsi cipőjét, meg azt a jó retkes szakadt Jordant. Ő amúgy a nővérem, biztos megint az új palijával van. Komolyan amióta megvan neki ez a gyerek, annyit kúrnak, hogy csak inni járnak ki, meg cigizni.De tényleg! Állandóan basszák az ágyat a falnak, már kajak fel se tűnik.
Kicsit azért zavart, mert nem azért járt a Zsuzsi egyetemre, hogy egy ilyen bohóccipős tag kibassza a fejéből a tudományt.
Azért beköszöntem nekik. Egy pillanatra megállt a kopogás, de rögtön folytatták is tovább. Tuti ma is erre fogok elaludni, gondoltam, és jól bebasztam az ajtót.

Próbáltam nem a Zsófin kattogni és arra koncentrálni, ami fontos. Levajaztam ezt a telemarketinges szitut, úgyhogy másnap mehettem is próba napra.  A Kokkertől közbe kaptam egy sms-t, hogy mutatni akar valamit.
Még egész korán volt, úgyhogy gondoltam leugrok a padokhoz. A pénzt direkt otthon felejtettem, nehogy hozzá nyúljak, vagy a Kokker megtudja, hogy van kessem, mert akkor tuti valami haszontalan kacattal jövök haza, ha akarok, ha nem. Messziről benéztem a brigádot. Ott volt a Kokker, az Ágika, meg valami nyurga srác, akit sose láttam. Lepacsiztam mindenkivel, meg bemutatkoztam a srácnak.
Cső! Peti! – Mondom neki. Erre ő meg: - Tudom! – Bazdmeg így hívnak, hogy tudom? – Gondoltam, de nem mondtam neki, még adtam neki pár percet, mielőtt végleg leírom.
- Van valakinek egy cigije? – Kérdeztem.
- Neked is csak tüdőd van hozzá, mi? – Mondta viccesen. Kurva anyjának viccelődik. Eldöntöttem, hogy nem bírom a gyereket. Meg ki ez, meg egyáltalán, hogy az anyjába hívják? Gondoltam kihagyom a szarakodást.
- Hallod te ki vagy, amúgy?
- Hát én nagyon kivagyok! – Ááá kevés dolgot utálok jobban, mint az ilyen bohóckodást. – Értem, vicces gyerek vagy, de a nevedet megbírod mondani?
- Mi baja a spanodnak? – Kérdezte a Kokkert. Azt hittem mellbe rúgom. Kérdezek tőle valamit, erre elfordul és úgy beszél rólam, mintha ott se lennénk.
Az meg csak vigyorgott. Ránéztem kérdőn a Kokkerre, erre alig észrevehetően megrázta a fejét. Ez a pár másodperces kommunikáció kb. ezt a beszélgetést váltotta ki:
„Hallod, ki ez a fasz? Lerúgjam a padról?”
„Á hagyjad, nincs vele baj!” Vagy „Még ne, eladok neki valami szart.”
Akkor gondoltam, hagyom az egészet. Elkezdtünk sztorizni szokásos dolgokról, hogy kinek mennyire nincs kesse, meg, hogy mi történt olyan formákkal, akiket csak látásból ismerünk. Közbe szúrogattam a gyereket. És hirtelen rájöttem. Nem is ő, hanem én vagyok a fasz! Ez a Matyi az általánosból, csak azért nem ismertem fel, mert régen kövér volt és kicsi, most meg lefogyott és meg van nyúlva.
- Tudod kit utáltam mindig is? – kezdtem bele. Tökre nem illett a szituba. – Azt a dagadt hülyegyereket az általánosból. hogy is hivták? Rímel arra, hogy ratyi. Erre levágta a gyerek és elkezdtünk röhögni.
- Azt hittem már fel se ismersz, ember! – Mondta.

A lényeg annyi, hogy a srác dobbantott az egész családdal Németországba. Oda jár suliba, meg ott is akar élni.  Nagyon fényezte a kinti dolgokat. Azt mondta, az emberek nem tolakodnak, rendesek, nem dobálják el a szemetet, meg hogy ott senki nem faszfej. Mondtam neki, hogy jobb is, ha visszamegy legalább ott kint is lesz egy faszfej. Ő meg nem vette a lapot és elkezdte ott kikérni magának, hogy látod erről beszélek, hogy kint ilyenek meg olyanok… A lényeg, hogy kiderítettem, mennyiért lehet ott pecót bérelni, milyen nehéz melót találni, meg hogy egyáltalán mi kell, ahhoz, hogy kimenjen az ember….
Aztán arra jutottam, úgy ahogy van nem tetszik nekem ez a német nyelv, meg nem fogok olyan nevű helyeken lakni, hogy Hagenhufendorf, meg ...Weigenshauzen. Gondoltam lassan lelépek, mert a srác eléggé lefárasztott. Annyira belejött a magyarázásba, mintha még kérdezgettük volna, pedig direkt le se szartuk. Azt mondta kiderült, hogy valami gyerekkori cukorbetegsége van és emiatt fogyott le, meg hogy ő ott kint milyen zorall tagnak számít, meg mennyire birják a csajok, meg ilyenek.
Olyan messziről azt mond, amit akar, tudod…
- Na jó én lépek! – Bedobtam gyorsan egy levegővételnél, gondoltam ezt a Matyit pont elég lesz megint 10 év múlva látni. Pacsi, minden, mentem is nehogy belekezdjen megint valami kamu sztoriba.

Reggel felkeltem korán, zuhany, szett, füles,- minden - és indultam is telemarketingezni. Te hallod én tudtam, hogy ez a telemarketing egy szar meló, de nem gondoltam, hogy ennyire patkány.  Bementem szép ingbe, faszán, belőtt hajjal, kézfogás, minden. Hamar meggyőztem őket, hogy tudok beszélni, ha kell. Mondták, hogy betanít az egyik srác, hogy mit kell mondani, aztán kapok egy telefonszám listát és kezdhetem is.  Egyszerűnek tűnt.
A srác egy idősnek tűnt velem, úgyhogy letegeztem. Erre meg elkezdett szigorítani meg ráncolni a szemöldökét, de leszartam már úgyis tegező viszonyba voltunk. Az ember leült az asztalához és elkezdte fontoskodva mondani, hogy ő mennyire keni ezt a telefonos témát, meg, hogy mekkora emberek ők itt a cégnél. De tényleg! Pattanásos púpos hülyegyerek, azt úgy csinált, mint valami tőzsde ügynök...
- Figyelj, mert egyszer mondom el! Az első szabály, hogy akármit kell értékesíteni, a vevőnek mindig rohadt nagy szüksége van rá. Sok a magányos ember, beszélgess velük és ha kiderül, hogy mondjuk betegek, győzd meg, hogy ez jót tesz nekik. Ha egy gyerek veszi fel tartsd szóval, mond hogy vegye rá a szüleit. Ja igen, a termékek meg szolgáltatások árait ne mondd el semmilyen körülmények között, ha valaki megkérdezi tereld el a témát. – Közbe a kezembe nyomta a listát – a munkaidő 4 órás, de kész kell lenni a listával, és minimum nlgy érdeklődőt kell szerezni. Amíg ez nincs meg, nem szoktunk haza menni. – Ó ezt a fattyút te…
Összefoglalva a feladatom az volt, hogy valami hiper-szuper olasz kávéfőző gépet kellett értékesíteni, főleg idős embereknek. Már nem emlékszem, de a lényeg, hogy iszonyatosan sokba került az a szar és kisnyugdíjasokat kellett meggyőzni arról, hogy nem tudnak nélküle élni.  A legszemetebb dolog a szerződéskötés. Nem kell hozzá papír! El kell mondani a vevőnek, hogy a beszélgetést rögzítjük, és ha háromszor is igent mondd, az szerződés kötésnek minősül. Ezt elhiszed?

Szóval sokkolni kell az embereket telefonon négy óra hosszát, és még haza se mehetek, ha nem győzök meg pár öregasszonyt, hogy az nem is kávé, ami nem olasz. Pénzről szó sem volt még, de a tag már ült le a helyére és elkezdett tárcsázni. Kíváncsi voltam, hogy küldi és pont olyan sunyi patkány módon, mint amit kinéztem belőle.
Belőlem nem folyt olyan lazán a hazugság, szóval elég béna voltam az első pár körben.  Nem akartam paraszt lenni, meg erőszakos, de anélkül rögtön rám rakták a telefont. Aztán  volt pár ember, aki örült, hogy hívom, legalább van kinek panaszkodni. Olyan rémtörténeteket hallottam a nyugdíjas életről, hogy nem kivánom senkinek. Volt akinek most halt meg a felesége és nincs pénze a temetésre, erre meg basztatni kell, hogy vegyen kávéfőző gépet… Tudtam, hogy soha többet nem jövök, de gondoltam valahogy teljesítem a normát, az a kis pénz is pénz, és ha már itt vagyok lenyomom. Aha. Letelt a négy óra és egy nőt tudtam meggyőzni, hogy vegyen egyet részletre. Szerintem az is csak azért egyezett bele, hogy ne baszogassam.
A kis főnök meg közbe kötötte az üzleteket folyamatosan. Mondjuk az ilyen melóra születni kell, mert senkiből nem csinálhat ez a munka ekkora geciládát, ha nincs meg benne alapvetően a rohadékság. Ott flörtölt az özvegy nénikkel meg ilyeneket mondott a szerencsétlen tagoknak, hogy talán, ha adott volna a luxusra nem hagyta volna ott a felesége.. A kurva anyját!

Akkor döntöttem. A munkaidőm úgyis lejárt és soha többé nem akarom látni ezt a faszt, úgyhogy felálltam és mondtam, hogy lelépek.
- Erre meg elkerekedett a szeme, hogy hogy képzelem, amikor egy érdeklődőm volt összesen, pedig a legtöbb ember már az első napon le tud kötni 3-4 vevőt. Mondtam, hogy  biztos bennem nincs meg az az eredendő geciség, ami ehhez kell, meg nem mindenki születik, akkora gerinctelen sunyi féregnek mint ő. Erre elvörösödött kapkodta a levegőt és egy pillanatig meg se tudott szólalni. Aztán mondott valami olyasmit, hogy én nem tudom kivel szórakozok. Hallod nagyon eldurrantam tőle. Rendesen rámozdultam, majdnem össze is szarta magát, aztán kinevettem és eljöttem. Gondoltam nem itt fogok karriert csinálni...

Ha tetszett, nyomj egy megosztást! Sokat segítesz vele;)

Jövök még!