Rengeteg jó visszajelzést kaptam, miután kidobtam az első részt. Megerősít abban, hogy ennek a könyvnek meg kell jelennie. Szóval köszönöm!
Ha most tévedtél ide először, Itt elolvashatod az első részt: Tipli 1. rész

Szóval...

TIPLI 2. 

Másnap leugrottam a padokhoz. Ott volt az Ágika, a Zsófi meg a Kokker. Róla elég annyit tudni, hogy egész okos gyerek, mindig van pénze, sose tarhál cigit, de mindig ad, ha kérsz és mindenki ismeri a környéken. Akármire van szükséged, megszerzi. Persze mindenki ismer ilyen formákat, de ő tényleg megszerzi! Mindig van valamije, ami eladó. „Nem kell  szintetizátor? Playstation? Paintball puska? hm? Jól van, szólj ha kell valami!” Ilyen tag, tudod…
Lepacsiztam mindenkivel, és leültem a Zsófi mellé. Jól megfogdostam, meg mondtam neki szépeket, de azon felül nem igazán szerettem vele beszélgetni. Sokat is dugtunk, hogy ne kelljen…

- Raskó? – Kérdeztem. Kíváncsi voltam merre van, akartam neki dobni, hogy menjen, azt ültessen tulipánt…
- Nem tudom. Majd jön. Hallod nem kell nyúl? – Kérdezte a Kokker.
- Mi?!
- Nyúl! Tök jó háziállat, csomó gazdag ember tart otthon nyulat.
- Hagyjál már a nyuladdal! . – Legyintettem, de egy pillanatig sem hittem, hogy viccel.
- Azért mondom neked, mert spanok vagyunk. Egy nyulat nem csak simogatni lehet. Veszel egyet, haza viszed anyádnak, megfőzi, csinál belőle valami fasza pörköltet! Le van a gond a vacsoráról, érted.
A Zsófinak tetszett az ötlet és adta a Kokker alá a lovat. Mondjuk kíváncsi lennék, mit szólna, ha átmennék hozzájuk egy nyúllal, azt hozzávágnám, hogy csináljon belőle pörköltet…
- Persze, majd anyám nekiáll ott levágni, meg lenyúzni a bőrét a fürdőkádban… Ne sokkolj a nyulaiddal! 
- Most mér Peti? Lovat is vágtak már a nyocladikon...
- El ne kezd, mer kiderül, hogy még lovad is van... - Mondtam, de már vigyorogtam.
- Csak a fasza, de azt már beígértem az Ágikának. - Mondta és jót röhögtünk majdnem mindannyian. 
- Hülye fasz! - Mondta az Ágika menetrend szerint.
Azt mondd meg inkább, hogy ismersz e valakit, aki jól beszél angolul? – Tereltem el a témát.
- Hát a fasz tudja, biztos. Le akarsz fordítani valamit, vagy minek?
- Jaja! – Nem is tudom, miért mondtam ezt. Kicsit ízlelgettem, mi lenne, ha dobbantanék és megcsinálnám azt, amit a Raskó úgyse tud.
- Én tudok angolul! – Mondta bátortalanul az Ági.
- Ágika te magyarul se nagyon tudsz, hagyjál minket beszélgetni! – Vakkantott rá a Kokker. A Zsófi húzta a száját, nem tetszett neki, ha szívatjuk az Ágikát, de mi meg leszartuk, hogy neki nem tetszik, úgyhogy mindig ennyinél megállt a dolog.
- Telózok párat! – Mondta a Kokker és elvonult intézkedni. Két kézzel gesztikulált, merthogy headsettel beszélt. Üzletember, tudod…

Közben előkerült a Raskó is. Neki telefon se kell. Ha akarsz tőle valamit, csak lemész az utcára és előbb-utóbb úgyis szembe jön. Kértem tőle egy jó töltős cigit. Simán adott. Már el is felejtettük volna a tegnapot, csak a száján lévő kis repedés emlékeztetett róla. Mondtam neki ezeket a külföldi melókat, hátha segít rajta, ha mutatok pár opciót.
- Petike ne kezd már megint, szerinted én elmegyek almát szedegetni a világ végére? Jó nekem itt, tesó! – Úgy csinált mintha az én ötletem lett volna, hogy ő le fog innen lépni...
Erre már csak megvontam a vállam, már nem voltam rá mérges egyáltalán. Közben jött vissza vigyorogva a Kokker.
- Na találtam valakit. Vágod a Tibit?
- Azt mafla kopasz gyereket a túloldalról?
- Ja. A nővére főiskolára jár és angolt tanít pénzért. Meg nem is néz ki rosszul, csak egy kicsit bandzsa..
- Na az király. Megvan a száma?
- Csak a Tibié, de majd tőle elkéred.
- Oké! - Mondtam és már indultam is volna haza, mert valamiért még jobban utána akartam menni a Raskó hülyeségének.
- De várjál már! Hallod, komolyan vegyél már egy nyulat! Két rongyért adok egyet, az a hülyének is jó! Nagy, kövér, húsos nyulak, érted.  Anyád örülni fog, ha hazaviszel egyet, rendesen büszke lesz rád!
- Ó hogy rágjanak meg a nyulaid!  Mondom, hogy nem kell nyúl, törődjél már bele! – Mondtam, már indulatosan.
- Air Soft puska? Hm? Kilövöd vele a galambokat az erkélyről, azt nem fogják végig szarni a korlátot. – Próbálkozott még egy utolsót.
Erre már nem is reagáltam, a végén még tényleg elad nekem valami szart.
- Na cső! - Intettem mindenkinek és rögtön megindultam haza.

Mikor hazaértem kaptam egy sms-t a Zsófitól: „Jól otthagytál! kösz!”
Tényleg a Zsófi. Gondoltam, majd kiengesztelem a napokban. Elviszem moziba, vagy valahova, ahol nem szabad beszélgetni…
Újra otthon ültem a gép előtt és önkéntelenül is olyan oldalakra sodródtam, ahol külföldi melókról volt szó. Az első szembetűnő dolog az volt, hogy mindenhova kell legalább egy angol nyelv.
Azt tudni kell rólam, hogy van egy érettségim, azt cső. A nyelvet annyira beszélem, hogy megértek egy cikket, vagy egy feliratos sorozatot, de ha valaki hozzám szól, kb. annyit tudok rá mondai, hogy „Wat?”
De azt vettem észre, hogy hirtelen elkezdett kurvára érdekelni a dolog.
Csomót böngésztem a neten, elolvastam minden hozzászólást és cikket a kinti melókkal kapcsoltban. Eljátszottam a gondolattal, milyen lenne lelépni. Végig vettem az alap lehetőségeimet: mehettem volna Londonba runnernek. Röviden összefoglalva ez asszem annyit jelent, hogy mindent meg kell csinálni, amit mondanak és állandóan szaladgálni kell, mint a bolondok. A fizetés elég tré, de még mindig jó pénz az itteni viszonyokhoz képest. Mondjuk kiderült, hogy a pecó, a kaja és úgy általában az élet is háromszor többe kerül, mint itthon.
Aztán mehettem volna földekre dolgozni, valahova vidékre. Paradicsomot szüretelni meg a faszom tudja még miket, de azt alapból kizártam. Nem azért mennék világot látni, hogy egy kertben kössek ki, még nálam is haszontalanabb emberek között.
Lehetnék még idős gondozó. Ezt az opciót végig se pörgettem, rögtön tudtam, hogy nem akarok, öregemberekkel foglalkozni, akkor se ha jól fizet. Amúgy nem fizet jól.
Rá kellett jönnöm, hogy ez sokkal nagyobb rumli, mint, ahogy először képzeltem.

Arra gondoltam, kéne valaki, aki kint él, és akinek sikerült. Kérdezgetni tőle, vagy nem is tudom.
Rácsörögtem a Kokkerre, hátha van valami ötlete.
- Na cső! – Kezdtem.
- Cső tesóm! Mondjad! Mégis kell az airsoft puska, mi? Gondoltam, hogy….
- Kussoljálk már Kokker! Azt akarom kérdezni, hogy ismersz e valakit, aki külföldre költözött.
- Hát.. Talán. Minek?
- Akarok tőle kérdezni pár dolgot.
- Ja. Van a Matyi.  Mondjuk egyszer eladtam neki egy kazettás magnót, amit a békatóból pecáztam ki, aztán ki volt rám egy darabig.
- Kazettás magnó? Tíz éve nem is láttam kazettás magnót, mikor ment ki ez a Matyi?
-  Mit tudom én, 10-12 lehettem kb. Az apja kapott valami munkát és lépett az egész család.
- Á nekem nem ilyen gyerek kell. Valaki, aki lelépett és faszán összejött neki minden.
- Mi van, ennyire ki akarod küldeni a Raskót? Most mondom, hogy az a gyerek soha nem megy el innen.
- Sose lehet tudni. – Tértem ki a válasz elől. – Mindegy, szólj, ha találsz valakit, akinek a valakije kint van!
- Oké, de az nem ma lesz, előre szólok!
- Ha holnapig megoldod, veszek tőled egy nyulat! – Mondtam be kamból.
- Á tesó már  nem foglalkozok nyulakkal!  Senki nem akar magának haszonállatot a panelbe.
- Nem mondod?! – Rátettem, mint aki meglepődik.
- Jó, szopd ki! Viszont van egy raklap DVD-m. Vegyél egy 10-es pakkot és találok valakit!
- DVD-t Kokker? Komolyan. Az emberek fele már azt se tudja, mivel játsszon le egy dvd-t, te meg 10es pakkokat árulsz?
- Ja! Fogy, mint a cukor. Lehet neked már nem is marad!
- Jól van, te tudod. Hívj ha van valami! – Inkább ráhagytam a dolgot.
- Ok-cső-cső... - Mondtuk kb. egyszerre és kinyomtam.
Amúgy ne érts félre, a Kokker nem elveszett gyerek. Általában kurvára tudja, hogy mi van, meg, hogy az embernek mi kell. Néha bedob ilyeneket, hogy vegyél nyulat... De hát csak az hibázik, aki próbálkozik.
...

Ja tényleg! Ha úgy vagy, nyomjál már egy megosztást! Kajára kell, esküszöm....
Ha tetszett és érdekel a folytatás, kövess itt, vagy megtalálsz a facebook oldalamon!

Jövök még!