Sok embertől kaptam, hogy ők nem szeretnek olvasni, de a Tiplit elolvassák majd. Ezt nagyon jó hallani.

A helyzet az, hogy régen én se szerettem olvasni. Hosszú volt, nem kötött le. A Kis Herceget elolvastam, mert rövid és tele van képpel. Ne mondják, hogy egy könyvet se olvastam, tudod…
De nem bírtam befejezni az Egri Csillagokat, vagy a Kincskereső Kisködmönt. Azóta is csak az egyiket sikerült.
Meghatározó, hogy milyen könyvek akadnak elsőként az ember kezébe. Ha nehéz olvasmányok, vagy olyanok, amik nem szólítanak meg, akkor azt hisszük, hogy minden könyv ilyen. Én legalábbis azt hittem. Később olvastam pár fantasy-t,„lapozgatós” könyvet, meg pár ifjúsági regényt, de különösebben nem pörögtem rá.
És akkor apám adott egy Rejtő könyvet…

Kérdezz meg akárkit, aki olvas, hogy van e valami Rejtő könyve kölcsön. Tuti van!

Vannak benne jó dumák, kocsmai verekedések, ami kell. Frappáns és szórakoztató. Kezd akármelyikkel és folytasd akármelyikkel! Találsz kikötői történeteket, idegenlégiósat, vagy nagyvárosit. De találsz tőle western ponyvákat is. Ezeket Gibson Lavery álnéven írta.
Szóval, ha egy borítón azt látod, hogy Rejtő Jenő, Gibson Lavery, vagy P. Howard, ugyanannak a szerzőnek a műveit tartod a kezedben és egyikkel sem tudsz nagyon mellé nyúlni.

Azt még érdemes tudni, hogy Rejtő Jenő világlátott ember volt. Beadott ezt-azt:

Bejárta Nyugat-Európát, főleg Franciaországot. A határokat általában vízum nélkül lépte át, amiért többször és több országban ült fogdában. Volt, hogy alkalmi munkákból élt, hogy abból tovább csavaroghasson. Azt is hallottam, hogy fel lógott egy Észak-Afrikába tartó hajóra, de ledobták, még az indulás előtt. Még jó hogy előtte...
Szóval sokat látott és a legkülönbözőbb karakterekkel hozta össze a sors.

Amikor hazajött, irt pár kalandkönyvet. Azt állította, hogy azok egy Laverg nevű francia szerző írásai és ő csak fordítja őket. Mikor a regények már sikeresek voltak, csak akkor vallotta be, hogy ő a szerző…
Rengeteg könyv jelent meg a tollából és mindenki tudott tőle idézni egy-egy aranyköpést. Olvasottsága vetekedett Jókai Mórral is.
Orosz munkaszolgálatban halt meg a szovjetunióban 1943 első napján. Sorstársai mesélték utólag, hogy Rejtő sokat mondta, ha hazajut, megírja élete legnagyobb regényét. Sajnos nem jutott haza, de így is nagy örökséget és rengeteg klasszikust hagyott hátra maga után.
A felszabadítás után, - amit ő már nem ért meg -  vagy 10 évig nem adták ki a regényeit, mert ponyvának vette a hivatalos irodalom. Nem is vettek róla tudomást. Emiatt a könyveit zugpiacokon árulták, jó drágán...
Aztán végül 56-ban újra meg jelent, olcsó kiadásban a Láthatatlan Légió. Állítólag a kiadó vezetője kapott egy fenyegető levelet, hogy lelövik, ha még egyet ki mer adni, mert tönkre teszi az üzletet…
De a kiadásokat nem lehetett fenyegetésekkel meggátolni. Ezek a regények újra és újra megjelennek nagy példányszámban és Rejtő neve kitörölhetetlenül ott van a köztudatban. Az irodalomtörténetben viszont máig nem kapott helyet.
Szóval oldalvízen jött és úgy néz ki, tovább marad, mint bárki gondolta volna... 

Kalandos utat járt be Rejtő, ahogy a könyvei is. És a sztori még tart! Nem is lesz vége, amíg beszélünk róla...

Direkt nem írtam konkrét ajánlást! Kíváncsi vagyok, ti mit ajánlanátok annak, aki még nem olvasott Rejtő Jenőt...

Jövök még!