ye!

33 éves lettem, ami elég komoly szám. Krisztusi kor, ami arra készteti az embert, hogy számot vessen az életéről, kicsit kielemezze magát és kitalálja, merre tart. Arra kellett rájönnöm, hogy már tudom merre tartok. író leszek. De rendesen, nagyba. Sok nagy csoda meg véletlen történt már velem, szóval nem zárkózok el előlük ezután sem. Érted, írok egy csomó könyvet, azt egyszer felhív a George Lucas, hogy szeretne filmet csinálni belőlük. De addigra lehet már akkorába leszek, hogy azt gondolom, Gyuri bazdmeg, ne hívogassál már kora reggel…
Szóval az a legnagyobb tapasztalatom az életben, hogy vannak csodák, és olyan „véletlenek”, amiket el se hiszel, amíg meg nem történik. Vagy még akkor se.
Akinek van hozzá szeme, észreveszi az ilyen nagy ziccereket, és aki nem mondja, hogy úgyse sikerül, annak még össze is jöhet.

Pont a születésnapomon fejeztem be az új regényemet, ami nem olyan, mint a Tipli. Nem is nagyon van benne káromkodás, egy sokkal klasszikusabb hangvételű dolog.
Kontinenseken átívelő történet négy szálon, ami Amerikában, Európában és Afrikában játszódik. Van benne szerelem, gyilkosság, misztikum, minden amit akarsz.
Vagy amitől kivagy.
Összességében egy helyzetjelentés arról, hogy most a 33. küszöbén, hogy képzelem el a világot mozgató törvényszerűségeket. Legalább lesz miért hülyének néznem magam 50 évesen.

A lényeg, hogy rengeteg jó és érdekes ember vesz körbe a mindennapokban és pont ott vagyok, ahol lennem kell.

Köszönök mindent;)
WISH ME LUCK!