Sok levelet kaptam és sokan mondtátok, hogy átjön a könyv stílusa. Ennek tényleg nagyon örülök és megerősít abban, hogy ennek meg kell jelennie. Szóval köszönöm;)

Már régen gondolkodtam ezen és fel is vázoltam egy-két dolgot pár évvel ezelőtt. Sokáig eszembe se jutott, de aztán valahol a gmailem mélyén beleakadtam és újra rájöttem, hogy ez mennyire jó téma.
A tipli. Szinte mindenkinek megfordul a fejében néha, hogy milyen lenne itt hagyni mindent a picsába...

Azt akarom leírni, hogy milyen szituk késztetik az embert egy ilyen döntésre. De a legérdekesebb az, hogy milyen lépéseket kell tenni és mennyi dologgal kell szopni, miután megszületett az elhatározás. 
Ezeket akarom körbejárni pár telepi tag szemén keresztül. Adta magát, mert ebben szocializálódtam és ebben következetesen tudok mozogni. Ráadásul belefér rengeteg marás, meg paraszt duma.
Sorra veszem a lépcsőket. A szopást az okmányirodában, az elbaszott, szervezetlen bürokráciát, az itteni szar melókat, a kinti szar melókat, a simliket, a rumlikat, mindent.

A legtöbbeknek nem kell bemutatni a csóróságot, mert aki most fent van, tuti volt már lent is, és fordítva. Sokan voltunk/vagyunk hasonló helyzetben és biztos ti is tudnátok mesélni, hogy milyen átkos szar melókat csináltatok, szar pénzekért.

Arról én is tudnék mesélni... És mesélek is! 

Olyan válogatott szar melók vannak, hogy simán elmegy valami kisarkított karikatúrának. De nem az!
Dolgoztam legógyárban öregasszonyokkal, meg voltam légtechnika karbantartó, de pakoltam kamiont kínai piacon és építettem színpadot is. Na az szar meló. Annyiban fless utólag, hogy olyan rendezvényen is építettem, ahova egy évvel később már fellépni mentem vissza.

Biztos neked is van nem egy ilyen sztorid. Szóval dobd be, ha úgy érzed! Örülnék neki.

A napokban dobok ki új részleteket a könyvből, ha kíváncsi vagy, kövess itt, vagy kövesd az erre a célra létrehozott facebook oldalamat!
Ha még nem olvastál bele, megtalálod itt

Jövök még!