Gondoltam ajánlok nektek egy költőt. Nem is akárkit, hanem Francois Villont. Azért választottam őt, mert egyrészt az egyik kedvenc költőm volt, (főleg Faludy György fordításban) másrészt, mert a versein keresztül bepillantást nyerhetsz az igazi 15. századba. Sokan tanultunk arról, hogy ki volt az uralkodó, milyen fontos események és nagyvilági történések voltak akkoriban... Oké. De az ilyen információk nem hozzák közelebb az akkori mindennapokat az emberhez, és a legtöbbünknek nem igazán van képe erről az időszakról. 

Olvass Villont! Közelebb hozza hozzád a kort, amiben élt és alkotott. Atmoszférát teremt és olyan nyersen tálalja, hogy úgy érzed ott vagy és ismered a világát. Beleshetsz a bordélyházakba, tömlőcökbe, a tolvajok, rablók és gyilkosok világába.
A szeretője utcalány volt, akinek kerítőverseket is írt, hogy jobban menjen az üzlet... 
Ez egy jó vers, olvass bele! Ballada a kalózok szeretőjéről

Villon tanult ember volt, művelt és világi. Másfelől viszont csavargó, tolvaj, rabló és gyilkos! Tagja volt a Kagylósok nevű tolvaj céhnek, akik zarándokoknak adták ki magukat és a Szent Jakab-út fésűkagyló jelképét viselték a nyakukban, ezzel tévesztve meg az embereket. Sokan végezték kötélen... Villont is tömlőcbe zárták nem egyszer, sőt kötélre is ítélték, de  egy levélben kimagyarázta magát a bitófa alól, sőt még kölcsönt is kapott!
Na ez a THUGLIFE!

Ha kiváncsi vagy a versre, amivel megúszta a kötelet, itt elolvashatod:
LEVÉL, melyet Françoise Villon mester, mikor nem volt már egy büdös vasa, így írt Jehan de Bourbon herceghez

Jövök még!

Úgy tervezem, hogy február végére, kész a Tipli kézirata. Sokat gondolkodok a megjelentetés részletein és sok kérdést teszek fel magamnak az olvasói szokásokkal kapcsolatban.
Ma reggel arra gondoltam, hogy nem találgatnom kellene, hanem megkérdezni titeket!

Köszönöm, ha segítesz;) 

Kösz, hogy időt szántál rá!
Ha  van kérdésed, cserébe én is válaszolok;)

Jövök még!

Itt a tipli 3. része és egyben az első fejezet vége. Kösz, hogy olvasod!
Ha csak most tévedtél ide, itt elolvashatod az első két részt: Tipli 1, Tipli 2

Szóval...

TIPLI 3. rész

Pár nappal később felhívtam a Tibit, hogy elkérjem a nővére számát. Azt mondta, inkább írjak rá facebookon. Gondoltam oké, az legalább ingyen van. Megnéztem az adatlapját. Tényleg kicsit mintha bandzsa lett volna, de azért azon kívül nagyon rendben volt, Ezt írtam neki:„Helló! Azt hallottam, hogy vállalsz angol korrepetálást. Azt szeretném tudni, hogy mennyibe kerül egy óra, és hogy általában hogy van ez?”
Na ez is megvan! Most egy kis magánélet. A Zsófival nem beszéltem azóta, valahogy ki kellett engesztelni. Arra gondoltam átmegyek hozzá, veszek neki csokit, vagy valami szart és elhívom moziba.

Sok embertől kaptam, hogy ők nem szeretnek olvasni, de a Tiplit elolvassák majd. Ezt nagyon jó hallani.

A helyzet az, hogy régen én se szerettem olvasni. Hosszú volt, nem kötött le. A Kis Herceget elolvastam, mert rövid és tele van képpel. Ne mondják, hogy egy könyvet se olvastam, tudod…
De nem bírtam befejezni az Egri Csillagokat, vagy a Kincskereső Kisködmönt. Azóta is csak az egyiket sikerült.
Meghatározó, hogy milyen könyvek akadnak elsőként az ember kezébe. Ha nehéz olvasmányok, vagy olyanok, amik nem szólítanak meg, akkor azt hisszük, hogy minden könyv ilyen. Én legalábbis azt hittem. Később olvastam pár fantasy-t,„lapozgatós” könyvet, meg pár ifjúsági regényt, de különösebben nem pörögtem rá.
És akkor apám adott egy Rejtő könyvet…

Rengeteg jó visszajelzést kaptam, miután kidobtam az első részt. Megerősít abban, hogy ennek a könyvnek meg kell jelennie. Szóval köszönöm!
Ha most tévedtél ide először, Itt elolvashatod az első részt: Tipli 1. rész

Szóval...

TIPLI 2. 

Másnap leugrottam a padokhoz. Ott volt az Ágika, a Zsófi meg a Kokker. Róla elég annyit tudni, hogy egész okos gyerek, mindig van pénze, sose tarhál cigit, de mindig ad, ha kérsz és mindenki ismeri a környéken. Akármire van szükséged, megszerzi. Persze mindenki ismer ilyen formákat, de ő tényleg megszerzi! Mindig van valamije, ami eladó. „Nem kell  szintetizátor? Playstation? Paintball puska? hm? Jól van, szólj ha kell valami!” Ilyen tag, tudod…
Lepacsiztam mindenkivel, és leültem a Zsófi mellé. Jól megfogdostam, meg mondtam neki szépeket, de azon felül nem igazán szerettem vele beszélgetni. Sokat is dugtunk, hogy ne kelljen…

Szabályok közé szorítkozunk, és azon belül mozgunk és gondolkodunk. Mindent a szabályok tartanak pályán, hogy ne rugaszkodjunk el túlságosan és ne menjünk be nagyon az erdőbe. Jó hogy vannak, de azért néha ki kell lógni a kerítésen...

Mindenek előtt a legfontosabb, hogy sok módszer van, mindenki máshogy ír szöveget és ez így van jól... Nem szabad elhinni mindent nekem se...
Azért összeszedtem pár szempontot, ami hasznos lehet, ha úgy döntesz, hogy elkezdesz reppelni.

Sok levelet kaptam és sokan mondtátok, hogy átjön a könyv stílusa. Ennek tényleg nagyon örülök és megerősít abban, hogy ennek meg kell jelennie. Szóval köszönöm;)

Már régen gondolkodtam ezen és fel is vázoltam egy-két dolgot pár évvel ezelőtt. Sokáig eszembe se jutott, de aztán valahol a gmailem mélyén beleakadtam és újra rájöttem, hogy ez mennyire jó téma.
A tipli. Szinte mindenkinek megfordul a fejében néha, hogy milyen lenne itt hagyni mindent a picsába...

Azt akarom leírni, hogy milyen szituk késztetik az embert egy ilyen döntésre. De a legérdekesebb az, hogy milyen lépéseket kell tenni és mennyi dologgal kell szopni, miután megszületett az elhatározás. 
Ezeket akarom körbejárni pár telepi tag szemén keresztül. Adta magát, mert ebben szocializálódtam és ebben következetesen tudok mozogni. Ráadásul belefér rengeteg marás, meg paraszt duma.
Sorra veszem a lépcsőket. A szopást az okmányirodában, az elbaszott, szervezetlen bürokráciát, az itteni szar melókat, a kinti szar melókat, a simliket, a rumlikat, mindent.

Gondoltam, bevillantom az első pár oldalt, és ha van rá érdeklődés, ezután minden héten jelentkezem egy következő részlettel.

Szóval...

TIPLI 1.

Most télen kaptam a szikrát, hogy mindent itt kéne hagyni a picsába. Emlékszem, a házunk mögött ültünk a korláton a Raskóval meg az Ágikával és embertelen rohadék hideg volt.  Úgy fújt a szél, hogy kifújta a cigiből a parazsat. Beszélgetni se volt kedvünk. Legalább is nekem nem volt. Ott fagyoskodtunk csendben, amikor a Raskó rákezdett. Mindig ezt csinálja, egyszer csak elkezd beszélni és akkor se hagyja abba, ha rászólsz, hogy kussoljon.
- Á hallod én lelépek innen a faszba! Kimegyek külföldre, intézek melót, összeszedek valami jó kis csajt, szórom az eurót, nem fogok itt szopni meg anyám bukszájából lopkodni a kétszázasokat… Elmegyek valami tengerpartra rákhalásznak, milliomos leszek, azt csak nyírom a füvet, mint a Forest Gump, elhiszed?

Biztos mindenkinek eszébe jutott már legalább egyszer , hogy "hallod írni kéne egy könyvet!" Ez általában ennyiben is marad, pedig azt hiszem mindenkinek van olyan gondolata, amit érdemes lenne leírni. 

Az már kevesebbeknek jut eszébe, hogy írni kéne egy könyvet, ki kéne adni és belerakni időt és energiát. Ha az ember ilyesmivel áll elő, rögtön elő jönnek a vészmadarak. Azt mondják, hogy könyvet nem lehet kiadni, ha első könyves vagy. Meg hogy senki nem olvas. Szóval senki nem adhat ki könyvet, aki még nem adott ki könyvet? Wat?!